Így utólag visszatekintve elég nehéz volt az első pár hónap, hiszen tulajdonképpen egy teljesen új életet kellet kialakítanom mindenféle nyelvtudás nélkül. Az iskolában az órákon próbáltam figyelni, tanulni az olasz nyelvet, de elég fárasztó volt, mert egy szót sem értettem. Az iskolámban én voltam az egyetlen cserediák, ezért szinte mindenki tudta, hogy ki vagyok és oda is jöttek hozzám és nem néztek levegőnek. Ahogy telt az idő, a nyelv egyre jobban ment és minden egyre könnyebb volt.
Egyik reggel arra ébredtem, hogy olaszul álmodtam. Az évem vége felé egyre többször vettem észre, hogy olaszul gondolkodok, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Egy hónappal a hazautazás előtt, szerveztek nekünk egy tábort. Itt már persze nem angolul, hanem olaszul beszéltünk egymással. A mai napig hihetetlen számomra, hogy milyen gyorsan eltelt ez az év. Voltak nehéz időszakok, de nagyon jól éreztem magamat. Szeretném megköszönni az AFS Magyarországnak, hogy lehetővé tették, hogy egy ilyen csodálatos évet eltöltessek külföldön.
Gratzl Ádám