„Vigyázz Amerika, jövök!!” Ezzel a felkiáltással szálltam fel a repülőre, ami egy varázslatos kaland felé irányította utamat. A tizenkét órás repülőút alatt van elég idő az elkövetkező egy évet elképzelni, kicsit beleélni magunkat, hogy mi is vár majd ránk, de a valóság nagy valószínűséggel mást tartogat, mint a képzeletünk.
A családot az egy-két napos orientáció után meg is ismertem. Az anyuka jött értem, és nagyjából el is mesélte, hogy mi merre található, amit akkor egyáltalán nem fogtam fel. Hihetetlen információ zúdul az emberre egy ilyen világváltást követően. Ember legyen a talpán, aki mindent meg bír jegyezni. Az apukával akkor még nem találkoztam, mivel ő a szomszédos szigetek egyikén, a „nyaralójukban” tartózkodott, ahova később el is vittek. Az a hely maga volt a paradicsom! Azt hittem hogy ennél már nem is nagyon jöhet szebb, pedig jött!
Az iskolába való beilleszkedés egész gördülékenyre sikeredett, hiszen előzőleg pár lánnyal a környékről, és a teniszcsapattal megismerkedtem, ezáltal, mint egyfajta sztár vonultam be az iskolába, mindenkitől fogadva a köszönéseket és a mosolyokat. A legjobb élményem az iskolából egyértelműen a „Culinary Arts”(Kulináris művészetek) órám volt, ahol főzni tanultunk. Itt tettem szert az egyik legjobb kinti barátomra, Mayára, akinek a családjával is sikerült szinte gyerek-szülő kapcsolatot teremteni.
A Culinary Arts-tól nem vártam sokat, viszont annál többet kaptam. Egy szemléletváltozáson mentem keresztül csak az által, hogy oda jártam egy évet. Rádöbbentem, hogy mekkora jelentősége van a minőségi ételeknek, az alapanyagok megismerésének, az azokkal való bánás, a vendéglátásnak, és arra is, hogy én ezzel kívánok foglalkozni a későbbiek során.
Októberben a fogadócsaládom fogadott mellém egy osztrák diákot, akivel a kezdetektől fogva annyira egy húron pendültünk, hogy az év végén azt mondtuk, hogy „eggyel több testvérrel megyek haza”. A fentiekben már írtam, hogy amit a szomszédos sziget rejtegetett a családom nyaralójával, maga volt a paradicsom; azonban Kaliforniába tett látogatásunk karácsonykor alátámasztotta, hogy tévedtem.
Szerintem, ha azt mondom, hogy karácsonykor fürödtünk az óceánban, és Hollywoodban járkáltam, azzal elmondtam mindent. Pedig akkor még az Universal Studios-ba tett látogatásunkról nem is beszéltem. Hát az maga volt a csoda!
Az iskola végét követően még részt vettem a bálon is, ami hatalmas élmény volt, annak ellenére, hogy tudtam, itthon viszont az osztálytársaim elballagtak.
Úgy érzem, egy sokkal felelősségteljesebb, érettebb, önállóbb felnőttként tértem haza.
Szűcs András