Lelkes trénerek, színes nemzeti hovatartozású csoport, jól használható oktatási eszközök és ötletek, tartalmas beszélgetésekkel egybekötött ebédek és vacsorák, mély eszmecserék, sok-sok vidám pillanat: az AFS jóvoltából mindebben részem lehetett a 2019. augusztus 21-25. között megrendezésre került berlini továbbképzésen.
A program az EFIL (European Federation for Intercultural Learning) szervezésében jött létre, amely az AFS egyik alszervezete. A program túlnyomórészt nonformális oktatási módszereket alkalmazott, így nagyban épített a résztvevők már meglévő és helyben szerzett személyes tapasztalataira. Maga a program egy Erasmus+ projekt keretén belül jött létre, melynek anyaga a www.intercultural-learning.eu honlapon is elérhető.
A tréning csapatépítéssel kezdődött. Ekkor még nem sejtettük, hogy mennyire különféle háttérrel rendelkezünk: Olaszország, Belgium, Szlovénia, Lengyelország, Ausztria, Marokkó, Németország és Kína. Ebben a sokszínű társaságban megtiszteltetés volt, hogy Magyarországot én képviselhettem. Csak lassan derült ki, hogy mindezen felül a Közel-Kelethez és az Egyesült Államokhoz is családi szálak fűzik a csoport egyes tagjait. Ebben a nemzetközi légkörben töltöttük el azt az öt napot, amely során trénereink bevezettek bennünket az interkulturális tanulásba.
A tréning egyik célja az interkulturális kompetencia fejlesztésének előmozdítása, amely olyan attitűdök, képességek, tudás- és viselkedésminták összessége, amelyek a tőlünk különböző kultúrájú emberekkel való megfelelő és hatékony interakcióhoz és kommunikációhoz szükségesek (vö. Barrett, 2011). Ahhoz, hogy mélyebben megvizsgálhassuk ezeket a komponenseket, az elvárások és követelmények tisztázása után felvázoltuk „nemzetközi énünket”: feltérképeztük saját identitásunkat, értékrendszerünket és azt, hogy különböző nemzeti hovatartozásunk ellenére milyen hasonlóságokkal rendelkezünk.
A nemzetközi kompetencia négy fő alkotóelemre osztható: értékek (pl. emberi méltóság, emberi jogok, demokrácia), attitűdök (pl. felelősségteljesség, tisztelet, nyitottság a másik ember különböző voltára), képességek (pl. empátia, rugalmasság, nyelvi és kommunikációs készségek, konfliktusmegoldó-képesség, a megfigyelés és meghallgatás képessége, kooperáció), valamint önmagam és a világ ismerete és kritikus szemlélete (vö. CoE, Competences for a democratic culture, March 2016). Saját tapasztalatainkat egybevetve megvizsgáltuk, hogy országainkban hogyan jutnak érvényre ezek az értékek és képességek, valamint az iskolai oktatás mely területén jelennek meg s hogyan kerülnek fejlesztésre.
A továbbiakban az interkulturális kompetencia mérési lehetőségeit vizsgáltuk meg több megközelítésen keresztül. Ezek közül kiemelném az AFS által kidolgozott AFS Global Competence Readiness Indexet (https://afs.org/index), amely egy online kérdőív és kutatási célokat használ. Emellett jól használható az interkulturális kompetencia mérésére az Európai Unió által kidolgozott önértékelési skála, amely a nyelvtanárok számára azért is előnyös, mivel az általuk jól ismert KER skálához hasonlóan három szintre osztja a készségek fokát (Basic, Intermediate és Advanced), továbbá eredményei a nyelvórán sok izgalmas téma felvetésére alkalmasak (https://bit.ly/2m1HOe6).
Hosszabb-rövidebb külföldi kint tartózkodás esetén diákjaink és mi magunk is meghatározó élmények részesévé válunk. Azt, hogy ezek milyen hatással vannak személyiségünkre a trénerek által bemutatott AKI toolkit segítségével mérhetjük le. Ez a felmérés a mobilitások szupervízorainak külön felkészítő csomagot kínál és egy olyan program is kifejlesztésre került, amely grafikonok segítségével vizuálisan is jól demonstrálja a külföldi tapasztalatokat (https://www.aki-mobility.org/en/aki-tool-kit/).
A tanfolyam további részében azt vizsgáltuk, hogy hogyan lehet az interkulturális kompetenciát egész iskolát bevonva, tantárgyakon átívelően, tanárgyspecifikusan, illetve mobilitási projekteket megvalósítva fejleszteni. Ezekhez is konkrét oktatási javaslatokat nyújtottak a már elkészült Intercultural Toolboox formájában, amely szintén a fent említett Erasmus+ projekt fejlesztése (http://intercultural-learning.eu/toolbox-sections/).
A tanfolyam az utolsó nappal nem feltétlenül ért véget: a csoport meghívást kapott a trénerek által kifejlesztett online kurzus pilotján való részvételre. A DICE (Developing Intercultural Competence through E-learning) ez év októberétől november végéig az interkulturális tanulás (ICL) gyakorlatába nonformális tanulási technikákkal ad bevezetést.
Akinek felkeltette írásom az érdeklődését, az hamarosan ezen a nemzetközi online kurzuson is megismerkedhet a fent említett témákkal és azok gyakorlatával. Ezúton is köszönöm az AFS Magyarországnak, hogy részese lehettem a berlini tréning nemzetközi csapatának és interkulturális élményekben gazdagon térhettem haza.
Írta: Baka Gabriella