2015. augusztusában kinyitottuk az otthonunkat és csatlakoztunk az AFS Magyarország Nemzetközi Csereprogramhoz. Idén már a negyedik tanévben tölti nálunk a csereévét egy-egy külföldi diák. Marco, Tommy és Dani Olaszországból, Chain pedig Thaiföldről érkezett hozzánk. Önkéntesként azon dolgozunk, hogy minél többen megtapasztalhassák, milyen érzés az, amikor egy másik kultúra, egy idegen nyelv a mindennapok részévé válik. Amikor furcsa az étel, amikor idegen az, hogy karácsonyfát állítunk, de mindenkiben közös az élmények sokszínűsége. Az AFS Magyarország önkéntescserét is szervez a világ különböző országainak önkénteseivel és idén engem is az a megtiszteltetés ért, hogy elismerve a fogadócsaládunk tevékenységét, az AFS India szervezésével két hétre Indiába utazhattam.
Reena egy csokor virággal várt a reptéren. Fantasztikus családja van, barátságosan, kedvesen fogadtak és mindent megtettek azért, hogy megismerhessem az indiai étkezési szokásokat is. Fűszeres, jellemzően vegetáriánus étrend rendkívül szokatlan volt számomra. A program célja az volt, hogy a mindennapi Indiát ismerjük meg, ezért Reena megmutatta a helytörténeti múzeumot, csodálatos hindu templomokat. A hindu templom atmoszférája kitisztítja a lelket, kisöpri a rossz gondolatokat, melyeket a cipőddel együtt a templom falain kívül hagysz. Elvarázsoltak a csodálatos ruhák és a szabadon futkározó majmok és mókuskák. Út közben kóbor tehenek mászkáltak mindenhol. Azért kóbor, mert olyanok, mint nálunk a kutyák. Nincs gazdájuk, a szemetet eszik és csak vonulnak.
Szerettem volna megismerni az indiai oktatási rendszert. Az iskolákban kötelező az egyenruha, azért hogy kevésbé látszódjanak a társadalmi különbségek. A legnagyobb meglepetést számomra mégis a diákok nyelvtudása okozta. Legalább három nyelven (hindi, gujarati, angol) anyanyelvi szinten kommunikálnak. Már a harmadikos diák is fantasztikus kiejtéssel és szókinccsel magyarázta el nekem az egyik indiai játék szabályait, a 11-12. évfolyamosok pedig a természettudományokról beszéltek tökéletes angollal.
Indiában több önkéntes szervezet működik az AFS-en kívül, azok egyike az Anand Ashram, amely többek között a lányok iskoláztatásáért, az idősek és betegek megsegítésén dolgozik, az általuk szervezett jótékonysági estélyre Reena felajánlotta az ünnepi saree (szári) öltözékét. A nagy meleg ellenére könnyű volt a viselete, csodálatos színei pedig elvarázsoltak. Reena tagja a Magyarországon is működő Lions Clubnak is és az egy hétig tartó “Clean India!” rendezvény keretében szemetet szedtünk, fákat ültettünk, ételt osztottunk szegénysorsú családoknak.
Nemcsak Vadodarat fedeztük fel, hanem eljutottunk Ahmedabadba, ahol a Sabarmati Ashramba látogattunk el, amely az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakjának, Mahatma Ghandinak a lakhelye volt. A látogatóközponttá alakított ásramban a vezető tanításait és életének fontosabb állomásait mutatják be. A helyet körbeöleli a béke. Továbbá közel öt órás vonatúttal jártunk Mumbaiban is, mely metropolis sok élményt adott az utazásom során. A tengerpart, a nyüzsgés itthon nem tapasztalható varázslat. India kapujánál hajóra szálltunk és úgy értük el az Elefánt-barlang szigetet. Kiszakadva a nagyvárosi zajból, gyönyörű természeti környezet fogadott minket. Lord Shiva isten templomába érkeztünk, ahol a szobrok a kilenc reinkarnációján keresztül vezetik a látogatót. Élveztük a csendet, a zöld környezetet, a csodás állatvilágot.
Az AFS India Vadodara körzetének találkozóján is részt vettünk a program során. A körzetben csereévét jelenleg 3 diák tölti – egy magyar fiú, Dávid és két olasz, egy fiú-egy lány. Nagyon megörültem, amikor Dávid megkopogtatta a vállamat és magyarul szólt hozzám. Hiába beszéltem naponta a családommal, az élő magyar szónál nincs felemelőbb.
A sok megélt élmény mellett egy nagyon fontos dolgot megtanultam Indiában: csak akkor lehetsz igazán boldog, ha karban tartod a lelki egyensúlyodat és megéled a ma pillanatát nem egyfolytában a múlton és a jövőn zakatol az agyad.
Az indiai kaland gyorsan véget ért. Hálás köszönettel tartozom elsődlegesen férjemnek, gyermekeimnek, az AFS Magyarország és az AFS India valamennyi munkatársának, hogy az Indiában szerzett tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodhattam. Külön köszönet Sárközy Andreának, az AFS Kaposvári körzetelnökének, hogy javaslatára részt vehettem életem egyik legnagyobb kalandjában. Leírhatatlanul hálás vagyok Reena Dhupiának és családjának, Winkeynek, Suchitának és Bunnynak, akik családjukba fogadtak és velük együtt élhettem meg az elmúlt két hétben az indiai mindennapokat, kóstolhattam meg az indiai ételeket, megismerhettem a távoli ország kultúráját és vallását. A kedvességükkel, figyelmességükkel az önkéntes program minden várakozásomat felülmúlta.
Nagy szeretettel várom majd májusban Reenát, hogy megmutassam neki Magyarország szépségeit, a magyar szokásokat.
A beszámoló szerzője: Potocskáné Kőrösi Anita