A csereév alatt az ember megtanulja kinyitni a szemét és átélni az ország normáit. Németországban a precizitás, kultúra, a gazdaság mint olyan, a fogadócsalád kedvessége, az iskola tanítási módszerei, és természetesen a világ minden tájáról érkező diákokkal kötött barátságok mind ilyen normák az AFS évvel.
Összességében azt kell mondanom, hogy teljesen megérte az év. Sikerült azt elérni, amit otthon nem biztos, hogy sikerült volna. Barátságokat kötni a fogadócsaláddal, az ideérkező diákokkal, az iskolával, németekkel. Ezek olyan kapcsolatok, amikre az ember mindig is emlékezni fog, főleg ha úgy megy haza, hogy 180 fokot fordult valaki. Egy teljesen új személyként megyek haza.
A hazáról beszélve, én személyesen úgy érzem, hogy az egész világ az otthonom. Bejártam Belgiumot, Hollandiát és Németország sok pontját. Sok emberrel találkoztam, mindenféle etnikummal, nyelvvel, különböző ételekkel… Egyszerűen muszáj megismerni a világot!
Végezetül annyit mondanék, hogy aki azon gondolkodik, hogy elmenne-e egy évre külföldre tanulni, az ne szalassza el a lehetőséget, mert ilyen csak egyszer van az ember életében.
Vogel Patrik