Tatabánya 2017. szeptember 1-jén lett önálló körzet, miután Székesfehérvár szárnyai alatt úgymond „felnőtt”. Tünde, Maresz, Viki és Andi ebben az első évünkben vett rész fogadóanyukaként a programban. Jó kis csapattá formálódtunk és elhatároztuk, hogy ha már a cserediák fogadás ennyire jól sikerült, próbáljuk ki az AFS EVA programját is. A csapathoz csatlakozott Dóri is, aki még két évvel ezelőtt elsők között fogadott diákot Tatabányán. A partnerország Törökország lett, Törökországon belül pedig Izmir, aminek külön örültünk, hiszen Izmir az ország legmodernebb városa, festői környezetű tengerparti város, ahová igazi különlegesség elutazni. Úgy döntöttünk először mi szeretnénk vendéglátók lenni, így nagy lelkesedéssel egyeztettük a török hölgyek érkezési dátumát, majd a szeptember 6-i, csütörtöki nagy napon izgatottan vártuk őket a reptéren. 2 órás késéssel és egy bombariadó után megtörtént a várva várt találkozás, ahonnan Tatára mentünk. Itt csatlakozott a fogadó csapat többi tagja is, hogy az Öreg-tó partján a Tatai vár festői környezetében folytassuk az ismerkedést.
Pénteken Pannonhalmán és Győrben kirándultunk, majd egy közös vacsorával ünnepeltük a munkahét végét és a hétvége kezdetét. Szombaton Budapest volt a cél, ahol jókat mókáztunk többek között a Margit sziget zöldjében, megcsodáltuk a Parlamentet és Budai várat, a napot pedig egy igazi különlegességgel fejeztük be, hisz a vacsoránál élő cigányzenével szórakoztattak minket a Mátyás Pincében.
Az előző két nap fáradalmai után egy bográcsozós-gulyásfőzős kerti partis napot tartottunk, amikor is török vendégeink segítségével készítettünk pulykaragut a délutáni körzettalálkozóra meghívott önkéntesek, fogadócsaládok és cserediákok részére. A nap különlegessége és fénypontja a cserediákok bemutatkozása volt, ahol nemzetek szerint összefogva verset mondtak, táncoltak, énekeltek. Az izmiri csapat is készült egy kis bemutatkozóval, ahol az Izmirből érkezett török diáklánnyal együtt adtak elő.
A vasárnapi pihenő után hétfőn újra felkerekedtünk és Esztergom volt a célpont, ahol természetesen nem hagyhattuk ki a Bazilikát, de a nap fénypontja végül a Vaskapu étterem volt, ahol nemcsak egy remek ebédben, de csodálatos, Dunára néző panorámában volt részünk. Hétfőn délután eljutottunk Tatabányán a Turul emlékműhöz is, ami városunk legfőbb különlegessége. Este Viki látott minket vendégül. Vacsora után jó volt kicsit énekelni, táncolni és egymás népdalaival és modern zenei ízlésével ismerkedni.
A keddi napra terveztük a leghosszabb kirándulást, hiszen a Herendi Porcelán Manufaktúra kihagyhatatlan érdekesség. Nemcsak nézelődtünk, de beszálltunk egy porcelánrózsa-készítő mini tanfolyamba is, amit nagyon-nagyon élveztünk, hála a török vendégeink kézügyességének és a mester humorának. Ha már Herend, akkor a Balaton kihagyhatatlan, és a mivel a 21 °C-os víz nem mindenkit riasztott vissza, beugrottunk egy strandra is. A napot végül Tihanyban fejeztük be, ahol nádfedeles parasztházakkal teli utcákon sétáltuk és mutathattuk meg magyar hagyományainkat.
Szerdára már különösen nagy terveink nem voltak, közkívánatra átadtuk a teret a shoppingolásnak, hogy néhány ajándékot be tudjanak szerezni a családjuknak. A búcsúvacsorára még volt a tarsolyunkban egy néptánc-tanár, akinek a segítségével igazi ritmusos magyar nótákra rophattuk a táncot kifáradásig.
Mi nagyon élveztük ezt az együtt töltött hetet, és izgatottan várjuk, hogy jövőre újra találkozhassunk velük, ezúttal majd Izmirben, az ő otthonaikban.
A cikket írta: Hómanné Pálinkás Orsolya