Hosszas szervezés után 2019. július 3.-án délután érkezett meg a repülőnk Moszkvába, ahol egy kedves AFS önkéntes várt minket a reptéren, így kezdődött a nagy kalandunk Oroszországban. Ö kísért el minket a 400km-ről értünk küldött Transzporterhez, amellyel elindultunk Volgorecsenszkbe a „fogadószüleinkhez”. A kisbuszt egy fiatalember vezette, aki szerintünk nagy veszélynek kitéve magát is és minket persze, papucsban röpke 8 óra alatt száguldott végig a 400 kilométeren. Moszkvából ekkor még csak a külvárosi részeket láthattuk, amely tele volt hatalmas 20-30 emeletes házakkal és a nagyvárosokra jellemző bevásárló központokkal. A Moszkvai külső körgyűrű 5-7 sávos autópálya, amelyen reggelente és munkaidő után hatalmas dugó van. Nekünk éppen ezt sikerült kifognunk.
Moszkvát elhagyva gyökeresen megváltozott a táj, hatalmas erdőkön, lápos területeken, mezőkön haladtunk keresztül anélkül, hogy lakott települést láttunk volna. Végül pár órával később az első házak, amelyeket megláttunk, olyanok voltak, mint amiket gyermekkorunkban az orosz mesefilmekben rajzoltak. Kicsi faházak, díszes faragott, esztergált ablakokkal.
Késő éjszaka érkeztünk meg VOLGORECSENSZK-be, ahol a helyi körzetelnök Irina várt minket a férjével. Kedvesen köszöntött minket, és ekkor derült ki, hogy nem családoknál fogunk lakni, hanem a helyi hotelben. Másnap reggel szakadó esőre ébredtünk, így esernyő alatt tudtuk csak megszemlélni hová is kerültünk. Finom reggeli után fogadóinkkal közösen indultunk el felfedezni a várost, amely mindössze 55 éves. Tipikus szocialista város, felépítése nagyon hasonlít Tiszaújvároshoz. A városlakók többsége az erőműben dolgozik, vagy az ott dolgozók megélhetését teszi lehetővé. Első utunk a város egyetlen, de nagyon szép templomához vezetett. Ezt a város újonnan, saját erőből építette, amire méltán nagyon büszkék. Itt helyi népviseletbe öltözött hölgyek meséltek hagyományaikról, szokásaikról, majd felmehettünk a harangtoronyba, ahol testközelből hallgathattuk meg a harangjátékot majd mi is megszólaltathattuk a harangokat. A toronyból csodálatos kilátás volt a városra, a Volgára és az erőműre. Közben megismerkedtünk azzal a fogadó családdal, ahol ebben a tanévben egy Debreceni diák, Sanyi élt. Délután ellátogattunk Irina iskolájába, majd egy nyári táborban kértek fel minket a zsűri szerepére. Nehéz feladat volt a gyerekek produkcióit rangsorolni, hisz mindannyian nagy igyekezettel készültek a műsorukra.
Kellemes meglepetés volt az, ahogy a gyerekek a műsor végén megható szeretettel öleltek át minket.
Másnap reggel komppal keltünk át a Volgán, majd hosszas autókázás után megérkeztünk Sumarokovskaya Losinaya Ferma-ba, ahol Sumarokovo elk farmot látogattuk meg. Sok mindent megtudtunk a vadon élő jávorszavasokról, és közelről megnézhettük a kicsinyeiket is. Innen KOSTROMA-ba vezetett az utunk, ahol találkoztunk néhány AFS-es diákkal, akik vállalták, hogy angolul tolmácsoltak. Ebéd után megtekintettük a csodálatos Ipatiev-kolostort, majd városnéző sétára indultunk. A városközpontban megtekintettük a Tűzjelző őrtoronyot, Városházát, a hatalmas Lenin szobrot a Volga folyó partján lévő parkban.
Szombat délelőtt Játékországba érkeztünk Lavrovskaya Fabrika gyárba. Itt minden játék és dekoráció fából készült és kézzel festett a gyermekek és a felnőttek nagy örömére. Megcsodálhattunk a különböző méretű és festésű matrjoska babákat, karácsonyfadíszeket, s a program végén magunk is kipróbálhattuk a játékkészítést. Hazafelé rengeteg régi, 100-150 éves, fából készült hagyományos díszítésű ház mellett vezetett el az utunk, amelyekben mai napig laknak. Este egy különleges rendezvény díszvendégei lehettünk, ami a magyar Szentivánéji tűzugrás orosz megfelelője volt. Megérkezésünkkor kenyérrel és fekete sóval kínáltak minket, majd hagyományos ételekből álló vacsorával vendégeltek meg minket. Megkóstolhattuk a házilag füstölt volgai keszeget. Ezután koszorút készítettünk, amit a hagyományok szerint a folyóba kellett bedobni. Éjfélkor nagy tüzet gyújtottak amit a bátrabbak át is ugrottak.
Természetesen ezt a mókát mi sem hagyhattuk ki. Érdekes, hogy itt még hajnali egy óra körül sem volt sötét igazán, és 3 óra körül már ismét világosodni kezdett.
Vasárnap reggel IVANOVO-ba buszoztunk egy helyközi járatú busszal. Vásárolgatás lett volna a program, amit mi felülírtunk és inkább városnézésre indultunk, így hamarosan egy nagyon jó hangulatú maraton futóverseny közepén találtuk magunkat. Ivanovó orosz textilipar központja, főterén békésen megfér egymás mellett a forradalmi emlékmű és a templom. Vacsorára barbecue partyra voltunk hivatalosak egy csodálatosan megtervezett és gondozott kiskertbe a város szélén.
Kostroma környéke igen híres az ékszer-készítéséről így hétfőn meglátogattuk az ALMAZ gyárat, ahol megfigyelhettük, hogyan készülnek a gyűrűk, medálok, fülbevalók egyéb csecsebecsék. Természetesen ezután vásárolhattunk is az itt készült termékekből, igen jutányos áron. Délután PLYOS-ba utaztunk el, ami népszerű nyári üdülőhely lett Oroszországban. Ez egy gyönyörű fekvésű, békés város a Volga partján, ahova festők, művészek és híres politikusok járnak nyaranta megpihenni. A város egy klimatikus üdülőhely és turisztikai célpont. Itt van az üdülője Vladimir Putyin elnöknek és Dmitrij Medvegyev miniszterelnöknek is.
Kedden búcsút vettünk a szállásunktól, és elindultunk YAROSLAVL-ba, ahol találkoztunk az AFS megyei körzetelnökével (aki szintén Irina). Vele sokat tudtunk beszélgetni angolul, a város történelméről, a Yaroszlavli körzet életéről, a diákokról és a szokásaikról. Közben megtekintettünk néhány műemléket, majd vonattal utaztunk tovább az ország fővárosába, MOSZKVÁ-ba. Itt alig vártuk, hogy a szállásunkra érve letehessük a csomagjainkat, máris indultunk felfedezni a várost. Először is megcsodálhattuk Moszkva méltán híres metróállomásait, amelyet gyönyörű szobrok, csillárok és domborművek díszítenek. Útközben láttuk a híres Lenin Könyvtárat, sétáltunk a Vörös téren, megcsodálhattuk a Kreml épületét, a Boldog Vazul-székesegyházat és a mellette lévő Lenin Mauzóleumot. Körülnéztünk a híres GUM áruházban és megcsodáltuk az esti fényeket az áruház melletti utcácskában. Visszafelé végig sétáltunk az Arbat utcán, ami Moszkva leghíresebb kulturális, szórakoztató központja volt.
Másnap idegenvezető segítségével és magyarázatával ismét megnézhettük immár
nappali fényben ezeket a helyeket. Megdöbbenéssel láttuk a több száz méteres sort a Lenin Mauzóleum előtt, és ekkor derült ki, hogy a Kremlbe is csak előzetes bejelentkezés után lehet bejutni. A város nappali fényben is csodálatos arcát mutatta nekünk. Ebéd után sajnos indulnunk kellett a repülőtérre, ahol búcsút vettünk Svetlanától, aki egész héten a kísérőnk volt, s igazán nagyon igyekezett a kedvünkben járni. Csodálatos hetet töltöttünk el Oroszországban, az emberek nagyon kedvesek, barátságosak voltak.
AFS Nyíregyháza