A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium diákjaként lehetőségünk nyílt részt venni egy egyhetes olaszországi cserediákprogramban. A program keretében hét napot töltöttünk egy Rieti nevű kisvárosban, Olaszország középpontjában. Ez alatt az egy hét alatt rengeteg élménnyel gazdagodtunk, olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyek az élet egyik legnagyobb értéke, az utazás nélkül máshogy elérhetetlenek.
Olaszország kultúráját első kézből ismerhettük meg. A történelem nagy kedvelőjeként különösen izgalmas volt az utazás, mivel ez a halhatatlan ország a jelenkor mindennapjaiba beleivódva tárta elénk múltját.
Rómában volt alkalmunk megtekinteni olyan jelentős emlékműveket, mint a Kolosszeum, a Pantheon és a Trevi-kút. Azonban ezek mind olyan látványosságok, melyek – legyenek bármilyen lélegzetelállítóak is – minden Olaszországba látogató turista kötelező körei, sőt sokan már közülünk is láttuk ezeket a csodákat.
Habár én személy szerint századszorra is megnézném a Kolosszeum minden tégláját és a Pantheon freskóiról lepattogzó festéket, mégis kétségtelenül különlegessé tette utunkat, hogy egy kisvárosban laktunk és mint mindenhol, a város és a kisváros ott is ég és föld egymáshoz képest. Ám – Olaszország Olaszország lévén – még a kisváros is tele volt a győzedelmes olasz múlt maradványaival. Volt kereskedelmi utak helyei és katakombák jelezték, hogy egy elesett birodalom helyén állhattunk.
De ez nem minden, a cserediákprogram nem csak az ország kínálta szépségekben való gyönyörködést tette lehetővé, annál sokkal többet kínált. Nap mint nap volt szerencsénk olaszokkal körülvenni magunkat, így egész közelről megismerni a mediterrán temperamentumot, lelkületet, ami olyan igen távol áll a mienktől.
Ezek a kedves, végtelenül jóindulatú emberek egy szempillantás alatt befogadtak minket maguk közé és folyamatosan gondoskodtak rólunk a nap minden percében. Megadtak mindent, amire szükségünk volt, még többet is.
Az olasz cserediákprogram remek lehetőség volt megismerni új embereket, egy új kultúrát és kialakítani új barátságokat. Biztos vagyok benne, hogy az összes magyar diák nevében mondom, amikor azt mondom, hogy visszavágyunk újonnan szerzett barátaink közé.
A beszámolót írta a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium egyik tanulója