“Az első cserediákunk egy guatemalai 17 éves fiú volt, aki a fiam osztálytársaként, később már baráti társaságának a részeként töltött velünk 10 hónapot. Mivel nap mint nap beszélgettünk arról hogy milyen az élet “otthon” az év végére úgy éreztem, mintha jártam volna Guatemalában. Mivel az egész család nagyon megszerette Luist, nehéz volt elengedni, de már a hazautazása előtt tudtam hogy ezt az élményt újra és újra át akarom élni, más és más országokból választva fiatalokat. Így ismerkedtünk később Rochelle révén Hong Kong-al és az ázsiai kultúrával, ezen belül is mélyebben és mai napig maradandóan a kínai konyhával. Megtapasztaltam azt is, hogy milyen különös élmény olyan országból fogadni cserediákot ahol közös történelmünk is volt, így az orosz származású Vladdal együtt újraértelmeztük Oroszország és Magyarország viszonyát, majd a török Denizzel az Oszmán bizodalom magyar vonatkozásait is átrágtuk. A flamand, életvidám Leontiennel eltöltött idő alatt erőteljes benyomásunk lett arról milyen az élet Nyugat Európában.
Miközben a saját otthonomban élve “utaztam”, a kultúrák és országok mellett személyiségeket, egyéniségeket ismertem meg. Könnyebbeket – nehezebbeket, de mindegyiküket megszerettem, és a mai napig úgy érzem, hogy cserediákot fogadni sokkal inkább élmény mint feladat. Egyben egy óriási lehetőség, hogy az együtt töltött hónapok alatt egy életre szóló kapcsolat alakuljon ki.”