A Veres Pálné Gimnázium nyelvi előkészítős osztályaiból (9. ny; 9.-11. e) összesen 24 olaszul tanuló diáknak az AFS-nek köszönhetően sikerült eljutni La Speziába, egy északi kis olasz városkába. A hely nem a legnyüzsgőbb része Itáliának, de tele van élettel és a közlekedés is jól megoldott: autóbusszal a városkán belül, vonattal a környező részekre könnyen, gyorsan lehet utazni.
Csoportunk március 4-én indult útnak és pisai leszállásunk után egy óra vonatozással elértük úticélunkat, La Speziát. A tengerparton fekvő település vonatállomásán tárt karokkal vártak az olasz családok és gyermekeik, sajnos esős napra érkeztünk meg. Az első este már belekóstolhattunk nemcsak az ízletesebbnél ízletesebb fogásokba (e sorok írója még borókabogyóval ízesített vaddisznóragut is evett), de abba is, milyen részese lenni egy igazi olasz családi vacsorának, értékes együttlétben, barátságos körülmények között. Az északi olasz nem az a sztereotipikus drámai és kiabáló fajta, amiről e nép elhíresült. Habár visszafogottságuk csak az olaszok között mondható visszafogottnak, s vendégeiket az első perctől családtagnak tekintik. Ezért is fontos, hogy rögtön az esti közös vacsora szent hagyományába léptünk be az ismerkedéskor: egyik legintimebb pillanatába mindennapi életüknek. Másnap a pár buszmegállóra levő Lerici nevű kikötőhöz indultunk. A zegzugos meredek utcák hangulatosak voltak, és ahogy felkapaszkodtunk ezeken, alátűnt a napfényes kikötő, a tenger nyugodtan ringatta a bárkákat, hajókat s vitorlásokat. A kis hegy tetején várrom fogadott minket. A jobb időre való tekintettel a kis kirándulás után első dolgunk volt fagyit venni a lenti terecskén.
A következő nap Cinque Terre volt a listánkon. Az öt kis falu (Manarola, Vernazza, Riomaggiore, Corniglia, Monterosso) nyaranta Olaszország leglátogatottabb helyei közé tartozik. A szezonkívüli (bassa stagione) látogatás nyugodtabb lézengést engedett meg nekünk. A szél kellemesen simogatta a hullámokat, a napnak ezen a napon már tényleg volt ereje, és ezt Monterossoban a szabadidőnkben ki is használhattuk. A sziklákból meredező színes házak, nyári lakok és a töredezetten kialakult hol lejtős, hol ég felé ágaskodó utcácskák egyedi hangulatot árasztanak. A hely kuriózuma a citromos szappan, rendkívül erős esszenciája van. Az összes falun átívelő Via dell’amore-n (szerelem utcája) nem mehettünk végig, mert szakaszos lezárások voltak, viszont kényelmesen, vonattal ingáztunk közöttük, és így nem is fáradtunk el annyira.
7-én meglátogattuk a pisai templomegyüttest, és megbizonyosodhattunk arról, hogy a ferde harangtorony valóban ferde. A város alaposabb feltérképezésére is kaptunk szabadidőt. Másnap iskolát látogattunk, illetve közös vacsorát töltöttünk el házi készítésű finomságokkal Sarzanában. 9-én, szombaton nagyon fárasztó kirándulásra mentünk Portovenerébe, ahol a kikötőből hajóval átvittek minket egy szigetre, mely emberektől védett, ugyanis tilos lakóépületet emelni itt. A meredek sziklák az ott élő hegyi kecskéknek mit sem ártanak, de nekünk meggyűlt velük a bajunk. A sziget legmagasabb pontján azonban a látvány mindenért kárpótolt minket. Az utolsó teljes napot a családokkal töltöttük.
A diáksereget és két tanárukat április 11. és 17-e között fogadtuk vissza. Bejártuk velük a Bazilikát, a budai várat, meglátogatták a Parlament látogatóközpontját, sétáltunk az Andrássy úton, Szentendrére is elhéveztünk. Kedvenc magyar ételük mégsem a gulyásleves (tisztelet a kivételnek), hanem a kakaós csiga lett!
Azt hiszem, minden részt vevő VPG-s diák nevében köszönettel tartozunk a főszervezőnek és szervezőtársának, név szerint Hegedűs Anna és Lénárd Csilla tanárnőnek a lebonyolításért, és Korompay Bálint igazgató úrnak az engedélyért, hogy ilyen csodálatos élményekkel gazdagodhattunk.
A cikket összeállította: Kaltenecker Evelin 11. e