Ez az egy hét volt az egyik legcsodálatosabb és elfelejthetetlenebb kaland, amiben valaha részem volt. Hihetetlenül sok programban vehettünk részt, ahol ráadásul rengeteg új barátot szereztünk.
Az első napon, amely egy péntekre esett, elmentünk a repülőtérre, hogy felvegyük őket, ekkor fogadhattuk a barátságos és izgatott cserediákjainkat. Ezután mindenki hazament, és a partneremmel, Martinával elmentünk ebédelni a szüleimmel. Gyulyáslevest ettünk, ami az egyik leghíresebb hagyományos magyar étel, és nagyon ízlett neki, aminek nagyon örültem. Ezután körbevezettem a lakásunkban és a környéken. Elmentünk egy Ludwig Múzeumba, amitől igazán boldog lettem. Este találkoztunk a többiekkel is, és órákig sétáltunk a város központjában.
A következő egy családi nap volt, így elmentünk megnézni a Szent István Bazilikát, a kilátóba is felmentünk, ahonnan a kilátás lélegzetelállító volt. Ezután megnéztük a Hősök terén található híres lóversenyt, átsétáltunk a gyönyörű Kopaszi-gát nevű kis szigeten, majd apukám vacsorára palacsintát és marhapörköltöt készített. Martinával sokat beszélgettünk az utazásunk során, érdekes volt történeteket megosztani egymással Olaszországról, Magyarországról, a hagyományokról, ételekről, és igazából szinte mindenről.
Vasárnap egy zsidó zsinagógába mentünk, ahol az olasz diákok megismerkedhettek a magyar történelemmel, majd egy sétahajóról megmutattunk nekik híres pesti és budai (Budapest két része, amelyet a Duna folyó választ el) épületeket. Este együtt bowlingoztunk, ami mindenki számára nagyon szórakoztató volt.
Hétfőn a tanáraink, néhány osztálytársam és az olasz csoport kíséretével elmentünk megnézni Pest ismertebb részeit. Az este folyamán megtanítottuk nekik a tradicionális néptáncunkat, és igazán megdöbbentő volt, hogy milyen gyorsan meg tudták tanulni a koreográfiát. Aztán elmentünk limonádézni egy tetőtéri bárba, ahol órákig beszélgettünk és nevettünk, nagyon élvezetes volt.
Kedden elutaztunk egy szomszédos városba, Szentendrére, ahol megmutattuk nekik a gyönyörű folyópartot, aprócska butikokat, és a nagyon finom lángost.
A következő nap volt mindenki kedvence, mert ez segített nekünk jobban megismerni egymást az öreg városba, Egerbe vezető úton, ahová autóbusszal mentünk. Egerben van egy kis domb, annak tetején egy hatalmas kastély, ahová együtt sétáltunk, ami nagyon izgalmas volt. Aztán továbbutaztunk egy helyre, amely egy barlangban található termálfürdőjéről híres. A közös úszás hihetetlen és egyedülálló élmény volt.
Az utolsó napon mentünk a Parlamentbe, este pedig elköszöntünk egymástól egy búcsúztató partival. Mindenkinek kellemes volt még egyszer, utoljára beszélgetni a programjainkról, közös élményeinkről.
Összefoglalva: tényleg úgy gondolom, hogy ez a cserediákprogram tökéletes volt minden szempontból, például mert új barátokat szereztem, ami leírhatatlan érzés számomra.
Szerző: az ELTE Trefort 11. évfolyamos diákja