“Mindenki örült, és a könnyem is kicsordult. Érdekes volt ez, mert nagyon szeretetteljesen reagált ránk, és az mindig megkönnyíti a dolgát az embernek, amikor átölelik, és odajönnek, és megszeretik. Ilyenkor a kezdeti félelmek, szorongások, megszűnnek és abszolút és természetessé válik minden.
Én úgy éreztem nála, hogy megérezte azt, hogy igen, számíthat ránk, bármi legyen is az. Igen, úgy fogunk rá tekinteni, ahogy a saját gyerekünkre. Nem kivételezünk a sajátunkkal, és onnantól kezdve ő ezt érezte, és biztonságot adtunk, ami nagyon fontos szerintem az ideérkező gyerekeknek, mert hisz több ezer kilométerre vannak a családjuktól, a megszokott környezettől. Onnantól minden természetes, amikor ez a gyerekben kialakul.
Bele sem merek gondolni abba, hogy ott fogok állni a repülőtéren, és elbúcsúzni tőle, de nagyon pozitív vagyok. Hiszem azt, hogy ő jön még hozzánk, és meg is fogok ezért mindent tenni, hogy ez így legyen. Tartjuk a kapcsolatot, és tudjuk azt, hogy van egy barátunk Törökországban.”
Juhász Tímea és családja
Erről az élményről egy kisfilmet is készítettünk. Nézd meg itt!