Bolivia

Az emberek
Bolívia kultúrája a spanyol és őslakos örökségen alapszik. A lakosság 60%-át az őslakosok, míg 40%-át a meszticek teszik ki. Főleg vidéken még manapság is sok ember – folytatva őseik életmódját – él tradicionális körülmények között: őrzik a hagyományokat, népviseletet hordanak, míg a városi lakosság többnyire átvette a modern, európai életvitelt. Amivel az ember nagyon gyorsan szembesülhet, az a gazdag és szegény rétegek közti hatalmas különbség. Az anyagi szakadékot még szembetűnőbbé teszi az, hogy a két szélső társadalmi osztály helyileg nagyon közel lakik egymáshoz. Ezt elsőre elég nehéz megszokni, azonban meg kell barátkozni a gondolattal. Az embereket általában két, különböző karakter jellemzi: a hegyekben a lakosság zárkózottabb, dolgosabb és kevésbé beszédes, míg a síkságon lakók nyitottabbak, kipihentebbek és könnyebben barátkoznak.  A bolíviaiak általában nagyon lazán és ráérősen állnak hozzá a dolgokhoz, főleg ha az időt és a pontosságukat nézzük. A bolíviaiak 80 százaléka a római katolikus vallást követi, 15 százalékuk pedig protestáns. Az ország leginkább használt nyelve elsősorban a spanyol, azonban emellett több őslakos nyelvet is beemeltek a hivatalos nyelvek sorába (pl. quechua, aymara, guaraní).

Az iskola
Az alsó- és középfokú oktatás 12 év. A 17 éves, középiskolát végzett diákok mehetnek egyetemre. A tanév február elejétől november közepéig tart. A téli szünet 2 hét júniusban vagy júliusban. Az iskolaidő hétfőtől péntekig általában reggel 8 órától délután 1 óráig tart. Néhány iskolában szombaton is van tanítás.
A diákoknak 12-14 tantárgyuk van. A tanárok vándorolnak teremből terembe, nem a diákok. Az osztályok nem vegyülnek a tanév során, a diákok mindig ugyanazokkal a társaikkal tanulnak. A tanár-diák viszonyok formálisak, a diákok tisztelettel közelítenek a tanárok felé. A legtöbb iskolában kötelező egyenruhát viselni, akár még a testnevelés órára is külön egyenmelegítőket használnak (ezeket az iskola szabásminta alapján biztosítja). Gyakori továbbá, hogy ünnepek és ceremóniák alkalmával az osztályok különleges ünnepi egyenruhát öltenek.

Az étkezés
A bolíviai reggeli könnyű – tej, tea, kávé, joghurt, kenyér, gyümölcs, gabonapehely. Főétkezésnek az ebéd és a vacsora számít, melyek rendszerint húst (csirke, disznó, marha), köretnek pedig rizst, burgonyát és salátát tálalnak fel. Mivel az órák korán véget érnek, a diákok nem az iskolában ebédelnek. Szokás a délután 5 órai „uzsonna”, amikor apró péksütemények kíséretében teáznak vagy kávéznak. A bolíviaiak gyakran eszik ugyanazt azt ételt vacsorára, mint ebédre. Vannak családok, akik vacsorára könnyű ételeket pl. kenyeret vagy kalácsot és teát, kávét fogyasztanak. Az étkezések fontos részét képezik a családi életnek, ezért általában együtt eszik a család. Ilyenkor beszélgetnek, megosztják egymással a fontos történéseket, döntéseket hoznak. Szeretetüket és törődésüket gyakran úgy fejezik ki, hogy étellel kínálnak, vagy étkezések alatt púposra szedik a másik tányérját. Az étel visszautasítása illetlenségnek számít.

A család
A bolíviai társadalom legfontosabb építőköve a család, ami sokkal kiterjedtebb méretű, mint az általunk megszokott európai családok. Még a távolabbi rokonaikkal is nagyon bensőséges kapcsolatot ápolnak, legyenek azok nagyszülők, nagynénik/nagybácsik, másod- és harmad-unokatestvérek. A szülők eléggé szigorúan fogják a gyerekeket és nagyon aggódóak és védelmezők. Fontos döntéseknél mindig az övék az utolsó szó és pontosan meghatározzák, hogy hány órára kell hazamenni.

A fiatalok – még ha el is múltak 18 évesek – nem kapnak túl nagy függetlenséget, legtöbb esetben még gyerekként kezelik őket. Ez a fajta bánásmód nem a bizalomhiány miatt alakult ki, inkább csak a bolíviai családi élet részét képezi azáltal, hogy hiába nőttek fel a gyerekek, továbbra is megmaradnak a szoros szülő-gyerek kötelékek. A szülők folyton tudni akarják, hogy épp kivel és merre kószál a gyerek. Értékelik a jó magaviseletet, az idősek felé nagy tiszteletet mutatnak. Maga a társadalom is nagyon konzervatív és a hagyományos értékek dominálnak. Ha a gyerek meghívja otthonra az egyik barátját, egyáltalán nem meglepő, ha az egész család becsatlakozik, és együtt szórakoztatják a vendéget. Mind a barátok, úgy a tárgyak is közösek, egymás között mindent megosztanak. Míg nálunk a csukott szobaajtó a személyes terünk határa, Bolíviában azt sugallhatja, hogy a lakója épp mérges vagy szomorú. A legtöbb családban a vasárnap a család napja, amikor közös programokat szerveznek, és együtt töltik az időt. A legtöbb családi eseményt (vasárnapi ebéd, közös kirándulás, piknik) a rokonok felváltva rendezik.

Érdemes felkészülni arra, hogy a cserediák az itthonitól eltérő körülmények között fog élni. Elképzelhető, hogy a fogadócsalád nem rendelkezik az általunk megszokott modern felszerelésekkel (központi fűtés, légkondicionáló, mosogatógép, mosógép, mikrohullámú sütő), azonban a családtagok kedvessége, szeretete és törődése általában kompenzálja az esetleges kényelmetlenségeket.

Az utazás
Az iskola és az otthon közti mindennapi utazás általában nem tart sokáig (10-50 perc). A nagyobb városokban lakó AFS cserediákok leginkább tömegközlekedéssel, iskolabusszal vagy autóval mennek iskolába. Kisvárosban vagy faluban lakó társaik sétálnak vagy a helyi buszokkal közlekednek, és ők is könnyedén (30 percen belül) eljutnak az iskolába.

Esetleges plusz költségek
300-400 dollár: vízumdíj (hosszabbítás)
40-60 dollár: iskolai egyenruha (végzős diákok speciális ballagási egyenruhája: 100 dollár)
Néhány osztály év végi kirándulást szervez, ahol a részvétel opcionális (300-500 dollár)